Dunapataj


Története

Dunapataj és a szomszédos Szelidi-tó között bronzkori település emlékeit találták meg, e szerint már korán lakott volt a terület. A honfoglalás korában a magyarok korán letelepedtek ezen az akkor még mocsarakkal, vizekkel erősen szabdalt, enyhén dombos vidéken. A területet a központi törzs, Árpád törzse szállta meg. Ebből a korból származik a Pataj helységnév is, amely egy főember, Pata nevéből ered. Pata Géza kortársa, illetve valamilyen fokú rokona lehetett. Oklevelek először 1145-ben említették a község nevét, és valószínűleg már igen korán, a 13-14. században kőből épített, méretes templommal rendelkezett a falu. A középkorban Pataj a Fejér vármegye solti székéhez tartozott és egy 1424-es oklevél szerint ekkor már plébániája is volt.

Pataj fejlődése a 14. században vett lendületet. 1421-ben a Pataji Zubor család birtoka volt. 1409 és 1872 között mezővárosi rangban állt, ezt bizonyítja egy 1639-ben kelt oklevél is, amely mezővárosként említette. A mezőváros a török hódoltságot viszonylag jól átvészelte, nem pusztították el, lakossága kontinuus maradt, illetve betelepülőkkel gyarapodott. 1561-ben Ferdinánd király Paksy János komáromi várkapitánynak adományozta a mezővárost. A protestanizmus elterjedésével Pataj reformálódott és a lakosság túlnyomó többségét a református vallásúak adták. Az első hiteles adat a pataji reformációra nézve az 1576-os hercegszőllősi zsinat, amelyen Tatár Mihály pataji prédikátor is részt vett. A katolikus vallás csak a 18. századtól kezdett el teret nyerni a településen - katolikusok beköltözésével. Rákóczi fejedelem 1703-ban kelt oltalomlevelében megtiltotta hadainak, hogy a település lakosait támadják, javaikat rongálják. Az 1700-as években többször is birtokost váltott Pataj. A település egy ideig református püspöki székhely volt, pataji születésű püspöke Patai P. Sámuel volt. Katolikusok csak a 18-19. században települtek be, a lakosság a református többségét a közelmúltig megtartotta. A 19. században jelentős kereskedelem folyt a településen, évente 3 országos vásárt tartottak, illetve több szárazmalom dolgozta fel a helyiek által megtermelt gabonát. Terményei a gabonaféléken túl hagyma és zöldségek, szőlő és gyümölcstermesztés, de jelentős volt az állattenyésztés is, főleg a marhatartás. Pataj meghatározó és fájó eseménye a Tanácsköztársaság ideje, ezen belül is az 1919 június 18-23. közötti időszak. Innen indult ki a kommunista diktatúra ellen a Duna-melléki ellenforradalom. Rövid harcok után győzött a vörös hatalom, és az ezt követő megtorlások során Szamuely Tibor vezetésével 63 főt akasztottak fel vagy lőttek agyon a hírhedt Lenin-fiúk. A 20. század elején az 1950-es megyerendezésig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott.

forrás: Wikipédia

Pataji pacal

Dunapatajon úgy tartják, hogy először náluk főzték olyan jól a pacalpörköltet, hogy az azután országszerte népszerűvé válhatott. 1998 óta minden évben, szeptember második hétvégéjén, a falunapok keretében rendezik meg - a különleges receptjeitől híressé vált, egykori hentes és mészáros, Gyimesi József emlékére - a pacalfőző versenyt. Erre bárki benevezhet - akár egyénileg, akár csapattal -, s bármilyen pacalt tartalmazó ételt készíthet. A főzés hagyományosan bográcsban történik, de bármilyen melegítő eszköz használható, amiről - ahogyan minden egyéb anyagról és kellékről is - a versenyzőknek maguknak kell gondoskodniuk.

Akik maguk nem állnak a bogrács mellé, azok sem feltétlenül maradnak éhen: a vendégek számára is mindig főznek pacalpörköltet, amiből lehet vásárolni. Desszertnek pedig válogathatnak a "Pataji Ősz" kulturális és szórakoztató rendezvényeiből.


Látványosságok

A község református temploma gótikus eredetű (XV. század). A Nepomuki Szent János-templom barokk stílusú (1761). A Pataji Múzeum helytörténeti anyagát egy 1937-ben épített unitárius templomban helyezték el. Érdekes látnivalókat kínál a tájház és a kovácsműhely is.
A "Szelidi Nyár" rendezvénysorozat júliustól augusztusig, a "Pataji Ősz" Falunapok szeptemberben szórakoztatja az idelátogatókat.

Retro képeslapok a múltból