A Szelidi-tó története

A tó a nevét a víz közvetlen közelében fekvő faluról, illetve annak pusztulása után a közelben elterülő szántóföldi művelésre alkalmas úgynevezett "Szelid pusztáról" kapta. Szelid falucska a török adóösszeírások szerint az 1540-es években 20-25 családból állt (kb. 100 fő) - átlagos alföldi magyar falu volt. A falu a 16. század második felében elpusztult. Szelid pusztát mindig a patajiak művelték és mindig Patajhoz tartozott.

A tó nevét legendák is magyarázzák. Az egyik szerint Szelid neve a közeli Várdomb erődítményével és a török hódoltság harcaival függhet össze, ugyanis a török csapatok a magyar túlerőt látva, megállásra és kompromisszumokra kényszerültek, 'megszelidültek' ezen a területen. Egy másik legenda szerint Bence vitéz úgy meghajszolta lovait, hogy azok patái elvástak. De miután a lovak hosszasan a tó vizében állva ittak, sebeik gyorsan rendbe jöttek. A tavat még a Duna vize mélyítette ki évezredekkel ezelőtt. Jelenleg 5 km hosszú, szélessége átlagosan 150-200 m között mozog, átlagos vízmélysége 3-4 m, vize nyáron akár 28°C-ra is felmelegedhet, így fürdőzésre kiválóan alkalmas. A talajból sok nátrium-magnézium-karbonát és nátrium-jodid oldódik ki, ezért már a középkorban is sebgyógyításra használták, ma inkább idegrendszeri, hormonális és reumatikus bántalmak kezelésére ajánlják. Vize szagtalan (a gyógyfürdőkkel ellentétben), jelenleg még nem minősített gyógyvíz, ezért üdülőfalu létesült a környezetében. Szeliden 2000-ben újították fel a Kastély Szállót. A kastély egykor Bencze Gábor földbirtokos tulajdona volt. Bencze nem pataji volt, Solton született 1871-ben, politizált, képviselő is volt. 1919-ben a dunapataji ellenforradalom leverése után önként jelentkezett Szegeden karhatalmi szolgálatra. Dunapatajon 1925-ben 158 hold földje volt, Dunapataj egyik legtehetősebb birtokosának számított, de máshol is voltak jelentékeny birtokai. A szelidi Bencze-kastély körül, az úgynevezett "Csepeg" részen szőlőművelést folytatott. Az oroszok bejövetelével Benczének menekülnie kellett.

A Szelidi-tavat 360 hektáros természetvédelmi terület övezi, ami növényi gazdagságával a Kiskunsági Nemzeti Park egyik gyöngyszeme.

forrás: Wikipédia

A Szelidi-tó 5 km hosszú, 150-200 m széles, 3-4 m mély, vízfelülete kb. 80 ha. A tó déli partján nyugalomba jutott futóhomok, az úgynevezett „Várdomb” látható. A „Várdomb” jelentős régészeti lelőhely, a háromezer éves urnák, számos népvándorlás kori és honfoglalás kori lelettel együtt a Magyar Nemzeti Múzeumban és a helyi múzeumban láthatók. A tó vize nátrium-karbonátokon és magnézium sókon kívül nátrium-kloridot és nátrium-jodidot is tartalmaz. Összes sótartalma kb. 4%. Ez az egyetlen ilyen vízösszetételű szikes tó hazánkban.

A különleges összetételű vízhez alkalmazkodott élővilága miatt a "Projekt aqua" nemzetközi biológiai program keretében kutatott terület. A tó déli partja sűrűn beépült üdülőterület. A fürdésre alkalmas víz miatt a forgalom nagy, nyári időszakban a tó terhelhetőségét meg is haladja. A tó hármas rendeltetésű: üdülés, horgászat, természetvédelem. A természetvédelem célja a tó különleges algavilágának, a parti zóna és a környező területek vegetációjának fenntartása, ami az üdülőterület és ezzel együtt az egyre növekvő emberi eredetű káros hatások miatt egyre nehezebb feladat. A káros hatások első jele, hogy a tavat hatalmas hínármező borítja. A Szelidi-tó Dunapatajról kerékpárúton is megközelíthető. Az üdülőtelep közepén indul a Kékmoszat tanösvény, melyen az egész tó körbejárható. A Szelidi-tónál található 12 állomásból álló tanösvény bemutatja a tó keletkezését, a víz jellegzetességeit és a benne élő élőlényeket, valamint a környező területek élővilágát. Hossza: 2.400 m, az útvonal jelzése: nyíl, bejárható: egész évben, gyalogosan és kerékpárral.
A tanösvény letöltése: PDF
Tanösvény szöveges bemutatásának letöltése: PDF
Az út mentén kihelyezett tanösvény táblák bemutatják a tó vizének gazdag alga faunáját, a nádasok és a környező szikes területek madarait. Érdemes a tavon csónakkirándulást is tenni. Ilyenkor a vízről szinte testközelből ismerhetők meg a madarak.

Növény- és állatvilág

A tó mikroszkopikus élővilága igen gazdag, a kék algák 29 faja között 4 olyan fajt is találtak, amelyek másutt nem ismertek 149 kovamoszat, a tóban és a környékén lévő szikes területeken 156 növényfaj él. A legelőkön, amelyek a tavat északról határolják, a hazai szikes puszták endemikus növényfajait találjuk: a kékeszöld bugájú sziki mézpázsitot, a sziki őszirózsát, a vakszikeken a magyar sóballát. Amióta a tó feltöltésére szánt felszíni vizet a Kékesi rét gyepein pihentetik, gazdagodott a tó és környékének madárvilága. Már nem csak a vékony nádszegélyben költő nádi énekesek (nádirigó, cserregő nádiposzáta, foltos nádiposzáta) énekében gyönyörködhetünk, hanem megcsodálhatjuk az átvonuló partimadarak (pajzsos cankó, nagygoda, piroslábú cankó) és récék tömegeit is.

forrás: zöldkalauz.hu